1.
Égni, de el nem égni
2019. január 23-25. között szerveztek tanulmányutatt a partnerszervezetek együttműködésében. Az egyensúly érdekében a tanulmányút mottója: Hogyan őrizzük a tüzet, hogy ki ne aludjon és meg ne perzseljen? A Szeged-Csanádi Egyházmegye Kateketikai Irodája és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Katekétikai Központjának, valamint a nagyváradi Szent László Líceumnak közös szervezésében került sor 2020. január 23-25. között Szegeden egy találkozóra. A tanulmányút alatt a pályázat keretei lehetővé tették, hogy egy kiégést megelőző képzés is megvalósulhasson, amin 20 pedagógus, ifjúsággal foglalkozó szakember vett részt. Serfőző Levente a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási püspöki helynöke köszöntötte a résztvevőket és örömét fejezte ki az együttműködésért. Koncz András tréner, közösségépítő és Vargáné Bögi Veronika a Szeged-Csanádi Egyházmegye Kateketikai Irodájának munkatársa vezették a találkozót, melynek során a résztvevők rátekinthettek hivatásuk gyakorlásának körülményeire, kapcsolatrendszerükre, mind arra, ami erővel tölti el őket vagy energiát von el tőlük. A következő témák feldolgozása segített a reális helyzet feltérképezésében: energiaszintek, energia és életem szeletei, energia és kapcsolatok, energia és a munkahelyi elvárások, határok, kikapcsolódás. Mit teszek magamért? A tanulmányút hasznos volt a partner ifjúsági szervezetek képviselőinek. A program lehetővé tette, hogy az ifjúságpasztorációs jó gyakorlatok, illetve egyéb ifjúsági munkákhoz kapcsolódó tudásanyagok a projekt végén összegyűjtésre és megosztásra kerülhetnek. A szakmai programot követően péntek délután az 500 éves szeged-alsóvárosi Havas Boldogasszony-templom és ferences kolostor megtekintésére is sor került.
2.
Hogyan élnek a “szomszéd” plébánián?
A Szeged-Csanádi Egyházmegye tanulmányutat szervezett 2020. február 25-27. között Máriagyűdre. A Don Boscótól származó „jó keresztények és becsületes állampolgárok” mottó aktualitását, értelmét, jelentőségét próbáltuk a mai kor szemlélete és kihívásai között értelmezni és vonzóvá tenni. Az említett témákat és a szalézi módszerek bemutatását változatos módszerekkel dolgoztuk fel: oratóriumi forma, animátorképzés, a fiatalok aktív bevonása a feladatokba előadások és műhelymunkák formájában. Az előadásokat követően kiscsoportos foglalkozás keretében bontottuk tovább az adott témát és kötöttük össze személyes tapasztalatainkkal. E témákat körül járva kutatták a résztvevők csoportjaik fejlődési lehetőségeit. Az előadások érintették a közösségépítés és a rendezvényszervezés témakörét is. Összességében a megvalósult tanulmányút alkalmat nyújtott a szalézi módszerek ismertetésére, és biztosította annak a lehetőségét, hogy mindezt reflektív és interaktív módon feldolgozzák. Fontos eredmény a már megvalósult, bevált és hatékonyan működő gyakorlatok, mint a fiatalokat hatékonyan megszólító programok és a fiatalok bevonásának különböző formáinak megismertetése és azok szeminációja/továbbadása. A program lehetővé tette, hogy az ifjúságpasztorációs jó gyakorlatok, illetve egyéb ifjúsági munkákhoz kapcsolódó tudásanyagok a projekt végén összegyűjtésre és megosztásra kerülhetnek. A tanulmányút alkalmával központi szerepet kapott a stratégia, a megszólítás és a motiváció kérdése. A résztvevők megismerkedhettek a szalézi ifjúsági modell részleteivel.
3.
Módszerek és tapasztalatok a közösségszervezés területén egy tanulmányút keretében
A 2020. február 1-re szervezett tanulmányúton résztvevő szakemberek megismerkedhettek különböző régiókból érkező, közösségszervezéssel foglalkozó szakemberek módszereivel, tapasztalataival, s a pályázat adta keretek lehetővé tették, hogy a tanulmányút résztvevői egy egynapos képzésen vehessenek részt. A képzés előadói Varga Péter tanársegéd, a Gál Ferenc Főiskola Filozófia Tanszék oktatója, és Piros Adorján, a Szeged-Csanádi Egyházmegye Családpasztorációs Irodájának munkatársa voltak, akik egyházi közösségek fejlesztésére alkalmas modelleket mutattak be. A Természetes Közösségfejlődés (Natural Church Development, NCD) egy kifejezetten egyházi közösségek számára hasznos, közösségfejlesztő eszközrendszer. Alapkérdésük, hogy mitől lesz egy keresztény közösség egészségesebb. Nyolc alapelvet vizsgálnak, melyek a világ bármely részén működő keresztény közösségekre érvényesek: megerősítő vezetés, ajándék- vagy adományalapú szolgálat, szenvedélyes lelkiség, inspiráló istentisztelet, szükségletorientált evangelizáció, szeretetteljes kapcsolatok, holisztikus kiscsoportok, hatékony struktúrák. Ezek minden közösségben működnek, teljesen függetlenül a földrésztől, a gazdasági helyzettől, a kultúrától, a felekezettől. A felmérésnek van egy diagnosztikai része; az online, anonim kérdőívet az adott közösség harminc meghatározó tagja tölti ki, majd a közösség kap egy nagyon alapos elemzést arról, hogy a nyolc minőségi jellemző hogyan van jelen az ő közösségükben. Melyik a legerősebb, melyik szorul leginkább fejlesztésre. Az előadók felhívták a figyelmet arra, hogy a dolgunk az, hogy a minimumfaktorunkkal többet foglalkozzunk, arra koncentráljunk. Kihangsúlyozták, hogy a fejlődés mindig személyes, egyéni, apró lépésekben zajló változás. Egy közösségben legtöbbször nem a látványos, hanem a szisztematikus, aprólékos munka az, ami nélkülözhetetlen, hiszen az egyén minősége határozza meg a közösség minőségét. Bemutatták még az „egyházfelújítás” és az „újjáépítve” közösségfejlesztő programokat, kiemelve, hogy mindhárom modellben központi szerepe van az egyén felelősségvállalásának, a kommunikációnak, a hitelességnek és a visszajelzés-kultúrának. A mindennapokból nem hiányozhat az innováció, a stratégiai gondolkodás és az együttműködés-fejlesztésn. Kiscsoportos formában, word café módszerrel osztották meg tapasztalataikat, tudásukat és próbáltak megoldást és megvalósítható ötleteket keresni elakadásaikra, már működő jó gyakorlatokkal bővítve módszertanukat. A közös munkát ünnepséggel zárták, aminek keretében hálát adtak azokért a felismerésekért, melyekkel gazdagodott látásmódjuk.
4.
A táborvezetők a felkészülési időszakban
A 2019. február 14-én, a Szeged-Csanádi Egyházmegye Ifjúságpasztorációs Irodája és annak külföldi partner szervezetei közül a szerbiai partnerek tréning foglalkozásait Piros Adorján ifjúságpasztorációs szakember, közösségfejlesztő tartotta. A program fő célja a fiatalok keresztény és kulturális értékrendjének megismerése, az általuk jónak vélt gyakorlatok összegyűjtése, valamint a közösségük formálása volt. Ehhez önismereti és meditációs gyakorlatokon keresztül kerestek szempontokat a vezetéshez szükséges készségek gyakorlására és megerősítésére. Ennek segítségével az őket érintő területen így már egy mindenki számára érthetőbb alapról indulhat a táborvezetés egységes rendszerének kidolgozása. A program további részében fejlesztő foglalkozások is helyet kaptak, melyek lehetőséget adtak önmaguk kipróbálására, saját módszereik megtalálására, azok reflektív módon való értékelésére, valamint esetleges módszertani továbbfejlesztésére is.
5.
A partnerszervezetek által delegált résztvevők, mindannyian ifjúsági közösségek képviselői vagy vezetői, akik a pályázat célcsoportja, a hátrányos helyzetű fiatalok részére szerveznek rendszeres és alkalmas szabadidős programokat. Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási püspöki helynöke 2020. február 6-8. között megszervezett workshoppn köszöntötte a résztvevőket és örömét fejezte ki az együttműködésért. A workshop alkalmával a fókuszban a plébániai ifjúsági közösségi élet állt, az első két nap műhelymunkáit Gulyás Péter, az Egyházi Fejlesztők közösségfejlesztő trénere és Varga Péter tanársegéd, a Gál Ferenc Főiskola Filozófia Tanszék oktatója vezette. Az előadók interaktív kérdéssekkel és feladatokkal vonták be a hallgatóságot a téma közös átgondolásába. Bemutatták, az NCD (Natural Church Development) rövidítésű természetes közösségfejlődés rendszerét, azt, hogy ez milyen lépésekben és eszközökkel tud segíteni a plébániai közösségek fejlődésében. Ismertették az egyházfelújítás és az újjáépítve közösségfejlesztő programokat, kiemelve, hogy mindhárom modellben központi szerepe van az egyén felelősségvállalásának, a kommunikációnak, a hitelességnek, a visszajelzés-kultúrának a mindennapokban, valamint innovációnak, a stratégiai gondolkodásnak és az együttműködés-fejlesztésnek. Az előadásokat követően műhelymunkákkal folytatódott a délután: a kiscsoportos beszélgetések résztvevői olyan témákról folytathattak eszmecserét, amelyek különös odafigyelést igényelnek a közösségek életében.
A közös munkát ünnepséggel zárták, aminek keretében megfogalmazták, hogy meghívást kaptunk arra, hogy ne álljunk meg a kitárt kapuban, hanem lépjünk be rajta, és ki-ki a maga közösségében ossza meg a kapott gyümölcsöket, kamatoztassa a tanultakat.
6.
“Ismét egy jól bevállt módszer”
A nagy népszerűségnek örvendő módszer – Bibliai bábkészítés – ismét olyan nagyszámú érdeklődőt gyűjtött össze, hogy a projekt megvalósítói egy újabb workshopot szerveztek a módszerhez kapcsolódó ismeretek elsajátítására. Ez alkalommal 2020. február 14-16. között került megrendezésre a workshop, amelynek foglalkozásait a módszertan legnagyobb képviselői Gelley Anna, a Szent Jeromos Bibliatársulat szakemberének útmutatása alapján Vargáné Bögi Veronika és György Dávid Anita tartották. A program fő célja a fiatalok humán- és keresztény értékrendjének megismerése, az általuk jónak vélt gyakorlatok összegyűjtése, valamint a közösségük formálása volt. Ehhez a bibliai bábok elkészítésén túl módszertani és kateketikai gyakorlatokat ismertetett Vargáné Bögi Veronika, a Szeged-Csanádi Egyházmegye kateketikai irodájának munkatársa. A program során elsajátított tudástranszfert megfelelő hatékonysággal tudják alkalmazni a projekthez kapcsolódó partnerszervezetek ifjúsággal foglalkozó szakemberei is.
7.
Konferenciával zárult az EFOP 5.2.2-17-2017-00126 számú projekt
A Konferencia eseményeinek bemutatása a Magyarkurír Katolikus Hírportál leírásában:
A háromnapos találkozó gondolatiságát és így a jövőtervezés irányait Ferenc pápa 2019-ban kiadott Christus vivit (Krisztus él) kezdetű apostoli buzdítása adta, melyet Nobilis Márió, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola adjunktusa ismertetett. A dokumentum két kiemelt témáját – a kísérést és megkülönböztetést – önálló előadások dolgozták fel.
„Menj, szegődj mellé!” címmel Obbágy László, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola teológiatanára beszélt a kísérésről. Az emmauszi történet alapján azt fogalmazta meg: a fiatalok kísérésének lényege, ha velük, mellettük vagyunk, osztozunk abban, amit megélnek. Ehhez kapcsolta a diakónia fogalmát – átkísérni egy száraz vidéken –, utalva arra, mennyire nem könnyű a fiatal életszakasz mint a nagy döntések időszaka. „Ezen átkísérni: ez a diakónia” – összegzett Obbágy László.
Veréb László, a szegedi Szent Gellért Szeminárium spirituálisa a megkülönböztetés tudományáról tartott előadást. Hangsúlyozta, az embernek szüksége van a megkülönböztetés képességére, hogy – Saint Exupéryt idézve – a sárból virágot növesszen. A megkülönböztetéshez szükség van „aranyfonalra”, ami annak tudása, mi az, ami igazán fontos: mindaz, ami Isten felé mozgat, amit pedig az Istenre való teljes ráhagyatkozásban tudunk felismerni. A Szent Ignác tanításából kiinduló megkülönböztetés tudománya szabadságot ad a fiatalnak. Nem direkt módon ad irányítást, hanem a jelenlét, a kísérés által, a lélek és Isten kapcsolatát építve, támogatva.
A kísérés témája került a középpontba a Szeged-Csanádi Egyházmegyében működő Forráspont Lelkigondozó Szolgálat bemutatkozásakor is. World Café formájában (együttes gondolkodási és beszélgetési módszer – a szerk.) arról folyt a beszélgetés, mi a fiatalok Egyháztól való távolmaradásának oka, mitől menekülnek az Egyházban, mitől a világban, mi lehet a mi megoldásunk, és milyen jó gyakorlatok vannak egyházmegyéinkben. Az egyik jó gyakorlat be is mutatkozott: a Face2Face ifjúsági szentségimádás, mely új forma a vendéglátó egyházmegyében – olyan forma, mely figyel arra, hogy egy fiatal és egy felnőtt másképpen van csendben.
Serfőző Levente és Gábor Miklós elmondták, hogy a Christus vivit dokumentumra kívántak építkezni, mely a fő irányokat jelöli ki, és szempontokat ad saját valóságunk megvizsgáláshoz, az itt és most szükséges cselekvés tervezéséhez. Gábor Miklós hangsúlyozta: Ferenc pápa ebben az egész világra vonatkoztatva lát, a világ ütőerén tartja az ujját, és a szinódusi záródokumentumra támaszkodva levonja a következtetéseket. A dokumentum komplex, annak kilenc fejezete a biblikus alapvetés mellett konkrét lelkipásztori feladatokról szól, de a fiatalokat és a velük foglalkozó munkatársakat személyesen is megszólítja. Célja: útmutatást adni az Egyháznak, hogy a fiatalokra az Egyház jeleneként tekintsünk.
Attól, hogy bonyolultabbá vált a világ, nem kell pánikba esni. Krisztus él – megvan az a tőkesúly, amivel mozogni tudunk. De nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, ami a világban történik körülöttünk. Ettől sem gyengébbek, sem kevesebbek nem leszünk, ellenkezőleg, felvértezzük magunkat e kihívásokra. S ha hitelesen tudunk választ adni a kérdéseikre, akkor Krisztus mellett fognak elköteleződni a fiatalok. Ez nem könnyű, hiszen látjuk, hány hívő keresztény családnak is nehézséget jelent a hit átadása, de a küzdelmet mégsem lehet feladni – mutattak rá arra, milyen fontos, hogy ebben a küzdelemben támpontokat ad Ferenc pápa.
Levente atya hozzátette, mennyire fontos, hogy az Egyháznak nem szabad félnie a fiataloktól. „Igen, másként öltözködnek, más prioritások alapján élik életüket, másként gondolkodnak. És még mi, ifjúsági lelkészek is csak azokhoz merünk közeledni, akik ott vannak körülöttünk, az egyházi iskolásokhoz, a plébániánk családjaiban élőkhöz, ezek határain túl nem megyünk. Nekem azt üzeni Ferenc pápa, nem szabad félni kilépni ebből a körből. Meghallgatni és meghallani, amit mondanak. Most fordítva tesszük. Megoldásokat kínálunk, de nem halljuk a kérdéseiket” – mondta a lelkipásztor.
A pasztorális munkánk hatását tekintve látni kell, hogy ma ez összetettebben mérhető, mint korábban – mutatott rá Gábor Miklós –, de mégis lépni kell. Serfőző Levente szerint túlságosan várjuk a konkrét eredményeket, mert sokszor mi is beleesünk abba a hibába, hogy sikerorientált pasztorációban gondolkozunk, hogy a megszólított fiatalok holnap ott lesznek velünk a szolgálatban. De ezt a gondolkodásmódot el kell engednünk. Meghívni lehet őket, de engedni kell, hogy szabadon válaszoljanak. Serfőző Levente arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiatalok a mai világot jellemző kontrasztban élnek, egyszerre igénylik, hogy legyen világos tanítás, amihez ragaszkodni, amibe kapaszkodni tudnak, de azt is várják, hogy az Egyház rugalmasabb legyen. S ez csak az egyik, amit el kellene fogadnunk, ha velük dolgozunk. Gábor Miklós szerint fontos, hogy találkoztassuk őket a valósággal. Mert valóban az a fő cél, hogy fiataljainkat keresztényként akarjuk segíteni, nevelni, de ez nem működik úgy, hogy megmondjuk a „tutit”, mert továbbállnak, és másutt fognak keresni. Ezzel nem adjuk fel azt, hogy birtokoljuk az igazságot, sem azt, hogy tovább akarjuk adni, de ezt konkrét élethelyzetekre reagálva és főként hitelesen kell tennünk. A hitelesség a legfontosabb próbakő, hogy elfogadják-e az Egyház segítségét. A másik pedig – tette hozzá Serfőző Levente –, hogy tudunk-e kapcsolódási pontokat találni a fiatalok élethelyzetéhez.
Látogatásunk délelőttjén a résztvevők Kalmár Petra, a Piarista Rend Magyar Tartományának pasztorális munkatársa vezetésével a Design thinking módszerrel dolgozták fel a tanulmányi napok sarkalatos kérdésköreit, hogy megkeressék, milyen módon ültethetők át ezek a gyakorlatba. Ez az összegző műhelymunka megmutatta, hogy jó úton jár a megoldáskeresés.
A módszer lényege, hogy hatékonyan vezesse mind az egyén gondolkodását, mind a téma közös feldolgozását, és eljusson a megoldások lehető legkonkrétabb megfogalmazásához, folyamatosan váltogatva az egyéni átgondolást, a megosztást és a közös feldolgozást – mutatta be a módszert Kalmár Petra. A kiindulások úgynevezett „ernyőtémák” voltak; ezeket folyamatosan szűkítve haladtak az alapkérdés megfogalmazásához, majd a második szakaszban a megoldáskereséshez. E témák egyben a tanulmányi napok legfontosabb fókusztémái voltak: kísérés, hivatáskultúra, online evangelizáció, fiatalok és istenkapcsolat, munkatársak a fiatalok nevelésében, generációk közötti kapcsolatok, jó ifjúságpasztorációs gyakorlatok, fiatalok bevonása a pasztorációba.
A találkozón részt vett Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, az MKPK Ifjúsági Bizottságának elnöke; egy részén Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök is jelen volt.
Palánki Ferenc kifejtette: papként, főpásztorként az a feladata, hogy eszköz legyen, Isten segítője, hogy rajta keresztül eljusson Isten üzenete azokhoz, akik rá vannak bízva. Örömmel állapította meg, hogy feldolgozva az ifjúságnak szóló pápai dokumentumot, sikerült új lendületet kapni, módszert tanulni. „Megismertük egymást, láttuk egymás örömeit; bátorítást, biztatást tudtunk adni. Fontos, hogy odafigyeljünk a pápánkra, mert hisszük, a Szentlélek rajta keresztül szólal meg.” A főpásztor szerint könnyű szomorkodni, felhánytorgatni a világ rosszaságát. De ha körülnézünk, azt látjuk, vannak lelkes fiatalok, akik képesek az önkéntes munkára, keresik Istent. Sok olyan dolog van körülöttünk, ami bizakodásra ad okot. Krisztus él, és éltetni akar bennünket, s rajtunk keresztül másokat: ez a legfontosabb okunk a bizakodásra. Együtt tudunk tenni a fiatalokért. Ha mást nem, legalább azt elmondani, hogy az örömhír – Jézus él – életmeghatározó valóság számunkra; olyan valóság, ami választ ad kérdéseinkre, ami alapján lehet és jó élni. És ha ezt hitelesen tesszük, vonzó lesz.
Orosz Atanáz püspök azt tette hozzá, főpásztorként fontosnak tartja, hogy komolyan kell venni a fiatalok javaslatait, bevonni őket a tanácsadó szervezetekbe.
8.
A Katekéták a szabadidő hasznos eltöltésének elsőszámú forrásai
A 2020. február 29.-i, egész napos továbbképzés Serfőző Levente oktatási helynök, kateketikai referens köszöntőjével indult. Beszédében felhívta a figyelmet annak fontosságára, hogy kit állítunk életünk középpontjába. A meghívott vendég előadóval, Roska Péterrel, az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanárával egy új szemléletmódot mutattak be a hitoktatóknak, és egyben rávilágítottak a hitoktató lehetőségeire a hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok nevelésében és formálásában. Előadásuk első felében bemutatták, hogy a hátrányokkal élő emberekkel kapcsolatban még mindig inkább a negatív gondolkodásmód a jellemző. Felvázolták a fiatalok képességeit, erősségeiket és gyengeségeiket. Előadásuk második felében arról a segítő attitűdről beszéltek, amely mindezekre alternatívaként tekint, majd a fiatalokhoz vezető utakat és módszertanokat mutattak be. Azt a szemléletet fejtették ki, amely a konfliktushelyzetekre úgy tekint, mint lehetőségekre, amelyekben empatikus hozzáállásunk segíthet, hogy a konfliktus ne egy kapcsolat végéhez, hanem annak egy más síkon való, mélyebb megéléséhez vezessen. Délután a katekéták kiscsoportos world café módszerrel beszéltek tapasztalataikról és tartottak rövid beszámolót a lehetséges utakról, módszerekről.
