1.
Kirekesztettség érzése
Mint minden generáció esetében a fiatalok generációjának kirekesztettsége is két pilléren nyugszik. Az egyik pillért maguk a fiatalok támasztották azzal, hogy a bérmálkozásukat követően sokan eltávolodnak az egyháztól.¹ Így könnyelműen kijelenthetjük, hogy a fiatalok saját magukat rekesztik ki az egyház és a társadalom életéből. Pedig a probléma mélyebben gyökerezik. Ennek a végleges eltávolodásnak természetesen több oka is lehet. Elképzelhető, hogy a fiataloknak igényeire nem úgy felel az egyház, hisz bérmálkozás után felnőttként tekint rájuk. De a szakításnak hasonló oka lehet az életkörülmények hirtelen változása is, gondolok itt arra, hogy a fiatalok tanulmányaik miatt elkerülnek egy másik számukra idegen városba. Így gyakran a baráti környezetük is megváltozik. Sok fiatalban ott a keresés igénye, de ez az igény sajnos nem minden fiatalban van meg. Ahhoz, hogy egy serdülő fiatal a megváltozott körülményekhez azonnal és teljes mértékben alkalmazkodjon szükséges egy bizonyos személyiség típus. Illetve sok esetben nincsenek olyan plébániákhoz vagy egyáltalán az egyházhoz kötődő ifjúsági csoportok, amelyek – alkalmazkodva a középiskolások időbeosztásához és igényeihez – szívesen fogadnák ezeket a kereső fiatalokat.
¹ XVI. Benedek 2008. Vö. Tőzsér 2014:93.
2.
A bizalmatlanság és társadalmi helyzet, mint a kireksztetség egy lehetséges oka Szintén megfelelő okot szolgáltat a fiatalok egyháztól való eltávolodásához a bizalmatlanság. Ez a bizalmatlanság gyakran alapmagatartássá válik az ifjúság körében.¹ Mindez természetesen szorosan összefügg a fentebb említett okokkal és azzal is, hogy nagyon gyakori egyházunkban az, hogy a plébániákon nem foglalkoznak a fiatalok generációjával.²
Az okok felsorolásából nem hagyhatjuk ki a mai társadalmi helyzet felelősségét sem. Az egyre nehezebb életkörülmények és főként a munkanélküliség jelensége egyre negatívabbá és reményét vesztetté teszi a fiatalokat.³ A mai társadalom szekularizált intézkedéseinek következménye az Egyháztól és vallástól való eltávolodás.
¹KÁD 182.
²Keszeli 2004:3.
³Tőzsér 2014:35.
3.
Az Egyház aktív tagjává lenni
A kirekesztettség elleni harcban nagy szerepet szán az Egyház – főként a pápák által – a fiatalok aktivizálására az egyházon belül. A pápai megnyilatkozások reménnyel telve szólítják meg a fiatalokat, hogy legyenek ők maguk az Egyház.¹ Így az Egyház önmagát látja a fiatalok generációjában,² ahogy a ChL is fogalmaz:
“A fiatalokban látja ugyanis az Egyház az előtte álló, jövőbe vezető utat, és bennük találja meg a vidám fiatalság képét és a fölhívást, amellyel Krisztus Lelke állandóan gazdagítja. A Zsinat ilyen értelemben mondta az ifjúságról: “Ők az Egyház reménysége”.” (ChL 46.)
XVI. Benedek meglátása szerint – és a korkép szerint is – a fiatalokat lassan, de egyre mélyebben átjárja a nihilizmus. Ezt megállítandó, be kell vonni a fiatalokat az Egyház mindennapi életébe.³ Itt ismét felcsillan a korábban emlegetett felelősségtudata a fiataloknak. Ha gyakran bízzuk meg a fiatalokat feladatokkal, amelyeket részben könnyedén részben pedig kihívásként él meg, akkor a fiatal olyan erényeket és értékeket talál meg, amelyek nagyban segítik elköteleződését az Egyház és a közösségi hitélet iránt. Az első lépés pedig a hitoktatóknak, a katekétáknak, önkéntes és fizetett munkatársaknak, illetve a klérusnak kell megtennie azáltal, hogy megismertetik a fiatalokkal az Egyházat, mint barátot.⁴ Nem szabad felszínesnek lennie az Egyháznak, amikor a fiatalokról esik szó. Nem szabad úgy tekinteni a fiatalokra, mint egy mozdulatlan passzív kateketikai tárgyra, engedni kell, sőt be kell vonni őket, hogy legyenek az Egyház aktív tagjai.⁵ Mert az ő kezükben is ott az evangelizáláshoz és a társadalmi megújuláshoz szükséges eszköz. “Ti is meghívást kaptatok, hogy “emberhalászok” legyetek.”⁶ Mind a mellett, hogy a fiatalok tele vannak energiával, álmokkal, tehetséggel és reményekkel, – amelyet XVI. Benedek bőven áradó forrásoknak nevez⁷ – olyan fiatalok szükségét jelzi a pápa, akik engedik, hogy Isten szeretete lángoljon bennük.⁸
¹ A jelenlévő (ti. világtalálkozó résztvevői) fiatalokban látja a pápa az Egyház képét. Diós 2008:17.
² DA 15. ³ Kámán 2014:4.
⁴ Kámán 2014:13.
⁵ KÁD 183.
⁶ Tőzsér 2014:97.
⁷ XVI. Benedek 2010.
⁸ XVI. Benedek 2008.
4.
A Pápák buzdításai és kérései a fiatalok felé: A pápai megnyilatkozások során megfigyelhető, hogy a pápák, mint kollégákat, mint barátokat szólítják meg a fiatalok generációját. Buzdítások és kérések útján szeretnék lelkesíteni az ifjakat. Erre számos példát találunk mind XVI. Benedek, mind pedig Ferenc pápánál:
“Hajnalpír legyetek és az evangélium új tavaszának hirdetői legyetek. Az emberiségnek szüksége van szabad és bátor fiatalok tanúságtételére.”¹
“Az Úr kéri tőletek, hogy legyetek az új kor prófétái. Építsetek reményteli jövőt az emberiség számára.”²
“Jól figyeljetek, kedves fiatalok: az árral szemben haladni; ez jót tesz a szívnek, de bátorság kell ahhoz, hogy az árral szemben haladjunk, ő azonban megadja a bátorságot ehhez.” ³
“Kedves fiatalok, kérlek titeket, ne a történelem végén kullogjatok. Főszereplők legyetek! Csatárként lépjetek fel! […] Építsetek egy jobb világot, […] Jézus egyházában mi vagyunk az élő kövek, és Jézus azt kéri tőlünk, hogy építsük fel az ő egyházát […] Kérlek titeket, ne engedjétek, hogy mások legyenek a változás főszereplői! Ti! Rajtatok keresztül lép be a jövő a világba. Kérlek titeket, legyetek az átalakulás főszereplői. […] Kedves barátaim, ne felejtsétek el: A hit “campusa, a hit szántóföldje, edzőpályája és építési területe vagytok.”⁴
¹ II. János Pál 2003.
² Diós 2008:54.
³ Tőzsér 2014:27. Vö. Tőzsér 2014:80, 89.
⁴ Tőzsér 2014:65-67.
5.
Az Úrnak szüksége van rátok: XVI.Benedek és Ferenc pápa is több szempontot ad egy tervhez, amellyel a fiatalokat aktívabban be lehetne kapcsolni az Egyház mindennapi életébe. Először is ismét meg kell említeni azt, hogy az Egyházat, mint barátot kell megismertetni, megtapasztaltatni a fiatalokkal. Ez az elsődleges és legfontosabb lépés. Emellett nagyon jelentős szempont az is, hogy erősíteni és támogatni kell a fiatal közösségek, mozgalmak és csoportosulások aktivitását az Egyház mindennapjaiban.¹ Ez megfiatalítaná az egyházat és valamelyest vonzóbbá tenné a fiatal generációk számára (nem csak a fiatalok generációjáról van itt szó, hanem a gyermekekéről is). Napjainkban az önkéntességnek és a szolidaritásnak egyre nagyobb hangsúlya van főként a fiatalok tenni vágyó generációjának körében. Ezt az EG. előrelépésnek nevezi, illetve egy olyan eseménynek, amely önállóbb szerepet adhat a fiataloknak.² Ferenc pápa ebben a kérdésben kisebb területben gondolkodik. Szeretné, ha a fiatalok megkeresnék saját egyházmegyéiket és ott hallatnák hangjukat.³ A fiataloknak előtérbe kell kerülniük és a fogadóintézményeknek, mint a plébániáknak, katolikus iskoláknak nyitniuk kell a fiatalok azaz a világ felé, különben egyszerű civilszervezetekké válnak és elvesztik lelkiségüket.
Tehát ahogy azt XVI. Benedek pápa is megfogalmazza: “A fiatalok magukban hordozzák Jézus Lelkét. Ezért az emberiség és az egyház is sokat vár a fiataloktól. Az Úr Lelke egy új Pünkösdöt akar elhozni a fiatalok által.”⁴ A fiatalokra szüksége van az emberiségnek és az Egyháznak is egyaránt, mert mind a két egységnek a jövőjét jelentik a fiatalok. Ferenc pápa tovább fűzve ezt a gondolatmenetet azt mondja, hogy “Az Úrnak szüksége van rátok.”⁵ (ti. fiatalokra).
¹ EG. 105.
² EG 106.
³ Tőzsér:35. ⁴ XVI. Benedek 2008.
⁵ Tőzsér 2014:59.
