1.
A fiatalok, mint a világ reménysége
Számunkra – hívő katolikusok számára – a reménység kifejezésének használatakor a következő két bibliai szemlélet szerinti gondolat ötlik az eszünkbe. Az egyik az Isten egyetemes uralmának várása, az üdvösség reménysége (1Thessz 5,8), míg a másik a három isteni erény egyike (1Kor 13,13). Jézus Krisztus a nagy remény, a valódi remény mondja XVI. Benedek¹, mivel Krisztus az, aki megígérte az üdvösséget, így egy várakozással teli reményt adott az emberiségnek. Az Ószövetségben a reménység egy olyasfajta várakozást jelent, amely összekapcsolódik a bizalommal és a ráhagyatkozással.² Talán a reménynek ez az ószövetségi megfogalmazása lehet alkalmas arra, hogy alaposabban megérthessük a fiatalok és a remény kapcsolatát. A bizalom és a ráhagyatkozás szavakat emelem ki, mert ez a két kifejezés mindig – tudat alatt is – magában hordozza a jövő fogalmát. Ez hasonlóképpen a fiatalság esetében is így van, hisz, ha valaki a hétköznapi életben a fiatalokra gondol, akkor a jövő generációiról elmélkedik és abban bízik, hogy a jövő generációja majd folytatja és egyben jobbá is teszi azt az utat, amelyet a korábbi generációk már kitapostak. Ezt fogalmazza meg II. János Pál is, amikor azt mondja “bennetek van a remény, mert tiétek a jövő…”³ Ezt a gondolatot viszi tovább XVI. Benedeknek a fiatalságról mondott meghatározása is, ami szerint a fiatalság a remény ideje, mert várakozással tekint a jövőbe.⁴ Ferenc pápa tovább megy a fiatalok és a reménység kapcsolatát boncolgatva. Azt mondja, hogy a fiatalok szívében reménnyel teli ígéret lakozik, ezért nevezi meg a fiatalokat, mint a
remény hordozói.⁵ Természetesen itt nem csak a fiatal generáció reménységéről van szó, hanem az emberiség reményéről. Ezt a gondolatot erősíti meg II. János Pál és Ferenc pápa is, amikor azt mondja ti vagytok az ifjúság, a népek és társadalmak, a család és az emberiség és egyben az Egyház ifjúsága is.⁶ Így a fiatalok a népek reménységét és az emberiség új irányulásait – jövőjét – hordozzák magukban.⁷ Mivel a remény a fiatalok szívében van, így tulajdonképpen a remény a fiatalok lényének része. Ha tehát egy fiatal remény és várakozások nélkül próbál meg élni, akkor őt nem nevezhetjük fiatalnak, mert pont a fiatalság lényegét nem birtokolja.⁸
¹ XVI. Benedek 2009
²Herbert 2006. “remény”
³ DA 1.
⁴ XVI. Benedek 2009 ⁵Tőzsér 2014:87.
⁶ DA 1.
⁷EG 108.
⁸Tőzsér 2014:94.
2.
A zsinati dokumentumok és a fiatalok Egy másik fontos szempont az, hogy az Egyház mit mond a fiatalokról a hivatalos megnyilatkozási fórumán azaz a zsinatokon elhangzott határozatok alapján. Az Egyház fiatalokról való megszólalásai jól jelzik, azt is, hogy milyen céljai és milyen programja van az Egyháznak a fiatalokkal. Ők az Egyház reménysége a Gravissium Educationis (GE) 2. pontja szerint.¹ Ennek hangsúlyozása miatt kéri II. János Pál a DA 15. pontjában a fiatalokat, hogy legyenek az Egyház reménysége. A Római Egyház ezzel a kéréssel feladatot is ad a világ ifjúságának. A reménységből következik, hogy az Egyház jövőjének nevezik meg a fiatalokat, ugyanakkor kihívásként is tekint az Egyház a fiatalokra.² “A fiatalok már ebből a szempontból is rendkívüli erőt képeznek, és nagy kihívást jelentenek az Egyház jövője számára. A fiatalokban látja ugyanis az Egyház az előtte álló, jövőbe vezető utat, és bennük találja meg a vidám fiatalság képét és fölhívását, amellyel Krisztus Lelke állandóan gazdagítja. A Zsinat ilyen értelemben mondta az ifjúságról: „Ők az Egyház reménysége”…”³
¹ GE 2.
² KÁD 182.
³ ChL 46.
3.
A remény és annak válsága Meg kell említeni a remény válságát, amelye napjainkban egyre több fiatalt jellmez. A mai társadalmi helyzetből fakadóan egyre gyakrabban lehet csalódni az élet minden területén. Egyre kevesebb az olyan állandó érték, amelyekbe a fiatalok belekapaszkodhatnának. Sőt az idősebb generációk is nagy pesszimizmussal tekintenek a jövőbe. Ez az a reménység válság, amely a fiatalokat a leginkább sújtja, sújthatja.¹ Tehát az Egyháznak igen is van egy vágyott képe a fiatalokról, amely reménnyel és várakozással teli. Nagy felelősséget szeretne bízni az Egyház a fiatalokra. Továbbá azt is szeretné az Egyház, ha a többi generációk – a gyermekek és felnőttek – szívét is a reménység töltené be a fiatalok érdekében. Hisz a fiatalok példát adhatnak a gyermekeknek és a felnőttek pedig példájukkal a fiatalok előtt járhatnak. Véleményem szerint ez egy olyan irány, amely még állandónak tűnik ebben a gyorsan változó világban.
¹ XVI. Benedek 2009
4.
A fiatalok és a jövő
A jövőt hétköznapi nyelven úgy határozhatjuk meg, hogy egy olyan ismeretlen, amely még nem következett be.¹ De ha jól belegondolunk, akkor azt mondhatjuk, hogy az emberben a jövő már a kezdetben benne van, mint vég és kötelező cél. A fiatalokban eleve van egy cél és egy tudat, ami azt súgja nekik, hogy az idő elteltével – azaz a jövőben – felnőttekké lesznek és azon az életúton fognak tovább lépegetni, amelynek alapját maguk tették le tanulásukkal, aktív társadalmi szerep vállalásukkal. A múltunkat és a jelenünket egyértelműen a jövőre való reflektálásunk alapján tudjuk megítélni és értelmezni. A jövő az Isten kezében van – mondja Ferenc pápa² – de ez nem azt jelenti, hogy a nehézségekkel és problémákkal nem kell szembenézni. Ez azt jelenti, hogy az ember mindig reménykedhet, mert a problémákra úgy kell tekintenünk, hogy azok csupán ideiglenesek és leküzdhetők. Ez a szemlélet hiányzik ma, korunk társadalmából. Nem nézünk szembe a következményekkel, nem tekintünk kellő mértékben előre a jövőnk felé és természetesen mindenféle problémát igyekszünk elkerülni. Ellenben a fiatalok a jelenben élnek és a jövőbe tekintenek³ egyszóval a fiatalok a jövőt jelentik.⁴ Ez nem csak egy örömteli jellemzése a fiataloknak, mert itt nagy felelősség is kerül a fiatalokra. Ők lesznek felelősek a jövő iránt, mert tőlük függ, hogy erkölcsileg hogyan alakítják azt.⁵
¹ Herbert 2006.
² Tőzsér 2014:201.
³ Tőzsér 2014:87.
⁴ Kámán 2014:4.
⁵ DA1. vö. Tőzsér 2014:87.
5.
A generációk közötti feszültség A jövő felveti a generációk találkozásának és súrlódásának témáját is. A projekt és a bejegyzések során a fiatalok generációjáról esik szó, de ez természetesen nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy több generációt és azok kölcsönhatását is megvizsgáljuk. A fiatalok generációját több korcsoport határozza meg életkort tekintve. Alsó határként a gyermekek generációja van jelen, amelyből később a fiatalok generációja fog előlépni, míg a felső határt a felnőtt kor jelenti. A generációk változása egy állandó, de nem ugyan az a körforgás. A generációk erősen meghatározzák egymást, hisz a jövő felé törekedve a fiatalabb generációk, mindig az idősebb generációk útját tapossák ki, hasonlóképpen ez visszafelé – azaz az idősebb generációktól a fiatalabb generációk felé – is igaz. Ezt a kölcsönhatást igazolja a DA. 15. pontja is, amikor azt feltételezi, hogy a fiatal generációnak a korábbi, idősebb generációk felé minden időben alapkérdése az, hogy miért jutottunk idáig?¹ Természetesen ez a kérdés – “miért jutottunk idáig?” – megjelenhet negatívumként is, amely rögtön a különböző generációk közötti feszültségre ad magyarázatot. Ugyanakkor pozitív kérdésként is tekinthetünk a fentebb említett kérdésre, amely az ideális képet mutatja a különböző generációk szoros és jól működő együtt éléséről. A döntés – hogy pozitív vagy negatív kihallása van- e a kérdésnek – az dönti el, hogy milyen kulturális és társadalmi helyzetben hangzik el. XVI. Benedek megfordítja a szóban forgó kérdést és a fiatalok generációjára tekintve azt kérdezi tőlük, hogy “mit fogtok hagyni örökségül a következő generációkra?”² Itt ismét tetten érhetjük azt a felelősségtudatot, amelyet már korábban említettem, ahol az Egyház a jövőért való felelősséget a fiatalok vállára helyezi. (Vö. Tőzsér 2014:87.) Talán ebből a felelősségből kiindulva mondja ki a DA., hogy a fiatalság nem csak a fiataloké, nem csak egyetlen generáció birtokolja, hanem az egész emberiség kincse,³ reménysége és jövője.
A generációk találkozását erősítik az ifjúsági világtalálkozók is, ahol több generáció részesülhet együtt különböző hitélményekben.⁴
¹ DA 15.
² Kámán 2014:27.
³ DA. 1.
⁴ XVI. Benedek 2010
