Nagybojti_fuzet_2016_
Lélekben belépek a szent kapun.
Ferenc pápa megnyitotta a Szent Péter bazilika szent kapuját. Elsőként bement rajta. De aki látta a Tv közvetítést az azt is látta, hogy a belépéskor megállt egy pár másodpercig, látszódott az arcán, hogy gondolkozik, imádkozik. Gyakran elhangzik ajkáról: én is bűnös vagyok, imádkozzatok értem.
Az irgalmas Istent bemutatva gyakran idézzük a Tékozló fiú szentírási helyet. Bűnös fiú, hazajön… az irgalmas Atya
elébe megy, megbocsát, stb. Öröm a szívünkben, minket is haza vár. Ritkán, vagy soha sem jut eszünkbe a harmadik személy, az u.n. hűséges fiú. Érte is ki kell mennie az Atyának, hogy behívja. Ő pedig egy ideig visszautasítja azt, hogy
a tékozló mellé bemenjen, sőt a hűségét emlegetve sérelmeit is elmondja : még egy gödölyét sem vágtál, hogy barátaimmal együtt vigadjunk. Mi a visszásság itt? Hol a hiba?
A buzgóbbak felmérik a tíz-parancsot, s mint tékozló fiúk bűnbánattal. javulási szándékkal belépnek a gyóntatószékbe. De mi van a tékozló fiúk testvéreivel. Ők ártatlannak vélik magukat. Pedig a 7 főbűnről is számvetést kellene csinálniuk. Kevélység: én nem vagyok olyan, mint… a bűn tudat helyett a hamis öntudat. Fösvénység: elpocsékolni a hizlalt borjút ezért a züllött pasasért? Vigyázni kell a maradt örökség részre. Pocsékolni szeretetből?
Bujaság: Ó, hányszor vágyott „züllött” testvére ágyasaira, gondolatban hányszor élte át az ő „tiltott kapcsolatait”.
Ugyan, ez mégsem lehet bűn. Irigység: Gondolatai: milyen jó neki, van pénze, nem kell dolgoznia, hányan dicsérik…én pedig inkább megérdemelném? Torkosság: hányszor dézsmáltam meg az éléskamrát, olyan jól esett a frissen sült tészta, a félretett bor. Éhes voltam? Nem csak megkívántam. Persze az önfegyelmem hiányzik. Másban is ilyen fegyelmezetlen lehetek. Harag: egy barát sértő megjegyzése, egy kiszolgáló viselkedése milyen indulatot gerjesztett bennem! Talán még megölni is képes lettem volna… Restség: hányszor feküdtem vissza még egy kicsit s aztán kapkodva se sikerült dolgaimat elvégezni, kerestem hamis okot, csakhogy nehéznek képzelt munkából kivonjam magam.
Én is az otthon maradt fiú vélt bűntelenségével felejtem el jól megvizsgálni lelkiismeretemet, hagyom el a tékozló
fiúi bűnbánat felindítását és mint buzgó, hithű, hűséges nem lépek be a gyóntatószékbe.
ÁLLJAK MEG LÉLEKBEN A SZENT KAPU KÜSZÖBÉN, VIZSGÁLJAM MEG HELYESEN LELKIISMERETEMET ÉS MINT
IGAZ TÉKOZLÓ FIÚ, LÉPJEK BE A GYÓNTATÓSZÉKBE TALÁLKOZNI AZ IRGALMAS ISTENNEL.
Gyulay Endre
