Adj innom! – Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas!
A szomjúság keresésre indít. Találni valamit vagy valakit, aki tud segíteni. Különös e két szomjas ember találkozása. Különösebb, mikor felfedezik: tudják csillapítani egymás szomját. Jézus ismeri az emberi szomjúságot, mely szeretetre, elfogadásra, igazságra, értelmes életre vágyik, és felkínálja az élő vizet, melyet egyedül ő tud megadni. Az asszony őszintén feltárja életének szárazságát: az életadó kapcsolat hiányát, mind emberi, mind természetfeletti síkon. Ekkor találkozik szívének-lelkének kitikkadt földje az isteni szeretet forrásával, és oly mohón kortyol belőle, hogy képes róla tanúságot tenni népe előtt, akik szintén merítenek az élet vizéből Jézus látogatása által. Adj innom! Jézus szava ma hozzám szól. Van bátorságom feltárni előtte szomjúságomat, életem elsivatagosodott területeit? Merek ma meríteni az élet vizéből?
