“Menj és többé ne vétkezz!” (vö. Jn 8, 11)
Ne féljetek, föltámadt Jézus, hazavár benneteket.
Adventben készültünk a mennyből közénk jövő Krisztus fogadására. Nagyböjtben készülünk a Megváltó Krisztussal történő találkozásra. Akkor átéltük, hogy szeret az Isten, ránk mosolygott a csecsemő, s talán megtisztult lelkünkkel visszamosolyogtunk. Most a vérverejtékező Krisztussal, a keresztet hordozó Emberfiával, a kereszten meghaló Megváltóval kell találkoznunk. A húsvéti Győztessel való találkozás azonban értelmet ad mindennek.
Az Olajfák hegyén leboruló, vergődő Isten-Embert figyeljük meg. Ő, aki a bűnt soha el nem követte, a Sátán kísértésének háromszor is ellentmondott; most a világ minden emberének minden bűnét veszi lelkére, s mint a világ legbűnösebbje néz szembe az embert teremtő Atyával. Egykor Izrael templomába maguk helyett áldozati bárányokat vittek, öltek meg és égettek el a bűnökért engesztelésül. Most a világ minden emberének minden bűnéért kell áldozatot bemutatnia. Csak egy Bárányt, az Isten-Bárányát, saját-magát. „Atyám, ha lehetséges múljék el tőlem e pohár… de azért ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd.” Vére hull, de akarata szilárd: ÉRTEM is vállalja az áldozatot, hiszen az én bűneim is ott vannak az áldozati oltáron.
Hányszor mondom ki: soha többet… Lelkem tisztaságáért azonban nem hozom meg az áldozatot. Az Isten Báránya vállalja, hogy áldozattá lesz értem. Események, képek jelennek meg előttem: árulás, elfogás, kihallgatás, bűnös az ártatlan, a pilátusi tortúra, ostor, végre korona, de tövisből és a keresztút… Hányszor mondhatná: elég volt, én ártatlan vagyok, mások a bűnösök! De elhallgat, mint nyírója előtt a bárány. E szavak sorozata nem jelkép vagy mese, hanem történelem. ÉRETTEM.
Isten Báránya a szögek és a kereszt, a görcsök és a gúny ellenére mégis így szól: „Atyám bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek!”
És hogy megértsék a miértet, a lator bűnbánatára elmondja: bizony mondom neked, ma vélem leszel a paradicsomban. Beteljesedett. A megváltás kész, az Isten Báránya feláldozva, az Atya kiengesztelve. Már én is elmondhatom, akár minden percben, hogy teljes szívvel bánom… S Ő nekem is mondja: bűneid megbocsátva.
És jön a pecsét életére, megváltó munkájára: és harmad napon FETÁMADT. Mennybement helyet készíteni minden megtérő bűnösnek, ha akarom nekem is.
Már csak ezt a néhány szót kell életünkbe belevinni, Tőle megtanulni:
Isten- és emberszeretet, ÁLDOZAT.
Ne féljetek, föltámadt Jézus, hazavár benneteket!
Gyulay Endre
